Az elmúlt években egyre inkább azt látom, hogy a kiégés nem csak a munkahelyek kérdése – hanem nagyon személyes történet is. Mindannyiunké.

A munkám során – akár trénerként, akár egyéni vagy csoportos coaching folyamatokban – mindig az foglalkoztatott, hogyan lehet úgy jelen lenni a mindennapokban, hogy közben ne veszítsük el önmagunkat. Hogyan lehet megtartani a belső motivációt, az energiát, és azt az érzést, hogy „jól vagyok ott, ahol vagyok”.

Hiszek abban, hogy a valódi változás nem kívülről jön, hanem belül indul el. És sokszor egy-egy felismerés, egy saját élmény, egy kimondott gondolat az, ami elindít ezen az úton.

Ezért dolgozom élményalapú módszerekkel: mert amit átélsz, azt valóban megérted – és az képes megmozdítani benned valamit.

Korábban HR területen, majd operatív vezetőként dolgoztam, így közelről láttam, milyen az, amikor valaki hosszú ideig csak „viszi a terheket”. Amikor kívül még működik minden, de belül már fogy az energia. Ez a tapasztalat azóta is meghatározza a munkámat.

Több mint 9 éve foglalkozom egyéni és csoportos fejlesztéssel. Számomra ebben a munkában az a legfontosabb, hogy egy biztonságos, megtartó tér jöjjön létre – ahol meg lehet állni egy kicsit, ránézni arra, hogy mi van benned, és elindulni egy kiegyensúlyozottabb működés felé.

Hiszem, hogy nem kell megvárni a teljes kimerülést ahhoz, hogy változtass. És azt is, hogy mindenkiben ott vannak azok az erőforrások, amikhez vissza lehet találni.